Sebzett meggyfa

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

kultúra - Kultúr-kaptár

Bende Liza  

 

Nyár derekán a jégeső elverte a falu gyümölcsfáit. Öklömnyi szemek potyogtak az égből hosszú időn át. A nők lehajtott fejjel morzsolgatták a rózsafüzért.

 

- „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk!”

 

Még csak nyolcéves lehettem. Egyedül játszottam a házban a hulahopp karikámmal. Júliusban igen nagy hőségtől szenvedtünk abban az évben. Mami napszúrástól féltett egész héten, ezért kellett megígérnem neki, hogy tető alatt maradok a távollétében.

A vihar kitörésekor megijesztett az először apró, majd lúdtojásnyi rögök hangos kopogása az ablakon. Féltem, hogy megreped az üveg. Pár perc múlva hátrébb léptem, mert nagy csattanással éles üvegcserepek repültek be és zuhantak éppen a szandálos, lebarnult lábaim elé. A piros műanyag karikát leejtettem a derekamról.

Nem sírtam és nem kiabáltam. Tudtam, Mami éppen úton lehet hazafelé. Ha a dombtetőről lefelé, a Lizolában kapta el a vihar, nem is menekülhetett sehová. Ezért izgatottan figyeltem távolról a szoba egy még épen maradt másik, szimpla ablakszemén kifelé.A jégverés már alábbhagyott, de újabb, függönyszerű eső zúdult alá. Felvettem a zöld esőköpenyemet. Vártam. Csak akkor léptem ki a kertbe, amikor minden elcsendesedett, és már a szomszédok is előmerészkedtek.

Az égiháború mindenkire komoly csapást mért az utca mindkét oldalán. A meggyfákban, a sárga és kajszibarackban esett a legnagyobb kár. Talán elpusztult az idei, teljes termés.

Nagyapa a születésemkor egy kis meggyfát ültetett, évről-évre figyeltem a növekedését. Ötévesen édes ízű, apró szemű gyümölcsöt hozott, kis kosárnyit.

– Mikorra férjhez mész, Eliza, tízvékányi meggyed lesz belőle.

Nevetve felkapott és a feje fölé emelt.

A meggyfát is megtépázta a vihar. Összegyűjtöttem a letört ágait.

A férfiak kisebb csoportokba verődve, komoran szívták a pipáikat. Megfigyeltem: amikor a kalapokat is a fejükre tették, akkor ünnepelni szoktak. De aznap délután nem maradt ünnepelni való, semmi. A rendkívüli eseményt tárgyalták halkan.

Az asszonyok seprűk segítségével a hömpölygő vízáradatnak próbáltak elvezető utat találni, először a hidakon, az árkok felé. A kissé lihegve szaladó, vizes hajú, de épségben érkező anyám ölbe kapott, amikor észrevette, hogy ott ácsorgok én is a csendesen jajveszékelő emberek között. 

A következő napokban a kisbíró a Főtéren és már a mi utcánkban is kidobolta: a mezőgazdasági kár jelentős, semmi nem enyhítheti. A dobpergés figyelemkeltésre szolgált. Elsőként apróbb-nagyobb gyerekek, később érdeklődő felnőttek is körbeállták a kisbírót a téren és az utcákon. 

A nyárvég nekem az új tanévre készüléssel, új táska, tolltartó, füzetvásárlással telt. Az iskolakezdési izgalmakat nagyon szerettem.

A tanév első hetében még mindig nyári kánikula tombolt. Majdnem eljött már a nagyboldogasszonyi, vasárnapi búcsú napja. A falum zarándokhelyként számított híresnek. A szent forrás mellett felépített Mária kegykápolna környékét csodatévő helyként tisztelték.

Gyalogos zarándok csoportok érkeztek még távolabbi falvakból is a szeptemberi búcsúra.

Szombaton fehér liliomcsokrot szedtem a kápolna díszítéséhez. Éjszaka a kék, öblös üvegvázában, a bejárati ajtó előtt várakozott, mert erős illata miatt nem vihettem be a házba. Mindenki tudja, hogy halálos illattal mérgez a szépséges liliomcsokor bezárt ajtók és ablakok mögött.

Szerettem volna, ha veszünk egy akkora dinnyét a búcsúban, amit csak lovasszekérrel lehetne hazacipelni. Gyurika ötévesen komolyan ajánlkozott, hogy a szállítást ő intézné.

Korán ébredtem. A konyhából még nem szűrődött be hozzám emberi hang, nem hallottam a tányérok, kanalak, villák és kések koccanását sem. Mezítláb lopakodtam a külső ajtóig. Halkan megfordítottam a zárban a nagy kulcsot. A liliomokat akartam látni. Attól féltem, hogy összezárták a kelyheiket, egész éjjel talán el is hervadtak.

Sikerült nesztelenül kilépni a kertbe. Egy pillanatra mintha falusi lakodalmak koszorús lányainak rózsaszínű ruhái hullámzottak, fodrozódtak volna előttem. Még a menyasszonyi fehéret is felvillanni láttam középen. Hirtelen ráismertem.

Csak álltam a vizes fűben.A barackfáink borultak egy éjszaka másodszor virágba, a középső fehér a nyári jégtől sebzett meggyfa.

A falu összes gyümölcsfája kivirágzott egy éjszaka alatt. Az emberek nagyboldogasszonyi csodatételként emlegették sokáig.  

 Budapest, 2009.01.11.

Hozzászólások (2)
2 2014. január 02. csütörtök, 17:34
Én is tüskevári gyerek voltam,kortársatok.Következésképpen lírikus lelkemet fényezi Erzsi minden írása és lokálpatrióta törekvése.Tolla nyomán románcból eposz születik...Boldog újévet Mindeniteknek.Laki Ferenc
1 2013. november 28. csütörtök, 19:30
Csík Istvánné ( Hegedűs Mária)
Biztosan vannak néhányan a barátaid, ismerőseid között, akiket ez kis csoda-írás elbűvölt. Előttem pedig csaknem minden kép a teljes valóságában jelent meg, hiszen Tüskevárban szomszédok voltunk. Most, úgy hatvan év távlatából lehet, hogy élénkebb lesz a gyermekkor, a csodát is később értékeljük igazán. Az a kis elbeszélés számomra remekmű!

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: