Töltött karalábé

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDF | Nyomtatás |

Cseka blogja

Imádom a töltött karalábét, de nagyon ritkán csinálok. Főleg azért, mert nagyon babrás, és nehéz kifogni, hogy a karalábénak már elfogadható legyen az ára, de még ne legyen fás. És persze az árus a leveleit ne a nyulaknak, hanem nekem adja.

A múlt hétre egy asszonytól rendeltem pár karalábét, levéllel együtt. Eltelt a töltögetéssel a vasárnap délelőtt, de megérte, mert jól sikerült. Ma délelőtt pedig a piacon arra gondoltam, megköszönöm az asszonynak a karalábét, ami nem volt fás, ráadásul szinte minden levelét meg lehetett tölteni. Mondhaton, jólesett neki, és kiderült, hogy ők a leveleket semmire nem használják. Ő és a szomszédasszonya kíváncsi volt arra, én hogyan készítem.
Elmondtam: a karalábékat bormálisan kivájom, a leveleket pedig ecetes vízben leforrázom. Kivágom a vastag eret, majd ebbe töltöm a következő masszát. Egy közepes fej, felkockázott hagymát megdinsztelek, ebbe forgatok bele egy bögrényi rizst, amit 50-60 deka darált sertéshúshoz keverek. Kell még bele só, bors…
Soroltam tovább a hozzávalókat, miközben bal szemem sarkából feltűnt, hogy egy idős asszony élénk érdeklődéssel figyeli a diskurzust. Félig felé fordulva folytattam hát a recept ismertetését, hozzátéve: nem a sajátom, már a nagymamám is így készítette a töltött karalábét. Az öregasszony egy szót sem szólt.
Ott tartottam, hogy egy kis vizet mindig teszek a töltelékhez, mert főzés közben a rizs megdagad, s ha nem elég laza a massza, olyan lesz az egész, mint az ágyúgolyó, már úgy értem, olyan kemény, mikor az öregasszony közbevágott:
- Meg kell, még bele tojás! – s a következő pillanatban már el is tűnt a tömegben.

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: