Gyermekek Iskolája

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Publicisztikák - Publicisztikák

Szőke Judit

Csitt, gyermek van a háznál! Milyen sokatmondó ez a szép, régi szólás-figyelmeztetés! Kifejezi az oltalmazást, a vigyázást, a gondoskodást. Magában hordja Saint-Exupéry gondolatát – Előbb minden felnőtt gyerek volt. De csak kevesen emlékeznek rá - épp úgy, mint XXII. János pápa bölcsességét: könnyebb egy apának, hogy gyermekei legyenek, mint egy gyermeknek, hogy apja legyen.

Szellemiségénél fogva felidézi Sütő András utánozhatatlan metaforáját: e földi vándorúton ama bizonyos hamuba sült pogácsa a család…
Csitt, gyermek van a háznál! Mert a gyermeknek teremnek a kagylógyöngyök, neki épülnek a városok, neki világít a nappal, feketedik az éjszaka.

Csitt, gyermek van a háznál! Gyermek, aki az ablaküvegen zümmögő légyre úgy, de úgy csodálkozik rá! Ami már nekünk, felnőtteknek, semmitmondó vagy épp bosszantó, zavaró, kellemetlen történés, az neki kíváncsi tartalom, befogadás, tanulás. Mert a gyermek még nem ismeri a sablont, a konvenciót.

Három gyermekem van, hamarosan unokámmal sétálgatva állunk majd meg a víztócsáknál. Nincs is annál érdekesebb, mint eső után a pocsolya felé guggolni és egy fűszállal kavargatni! Nem csodát vár majd, a látvány bilincseli le. És ez így van jól. Mert a világ dolgai egyáltalán nem magától értetődőek. A gyerekben az a csodálatos és valljuk be, irigyelni való, hogy még nem tanulta ki azt a gesztusokból, hazugságokból, mimikából, sallangokból, verbális fordulatokból álló viselkedési jelbeszédet, mellyel mi felnőttek fejezzük ki érzelmeinket.

Csitt, gyermek van a háznál! A háznál, a családnál, mely bizony a mai Magyarországon beteg. Vagy épp hiányos, csonka, kötődésektől mentes. A szülő tünete a gyermek…

Csitt, gyermek van a háznál! De ne suttogjunk, és semmiképp se hallgassunk, ha valamely szülő – visszataszító módon – visszaél testi erejével. Mind a városi, mind a falusi környezet rengeteg veszélyt rejt a gyerekek számára. Végtelenül elkeserítő, hogy a családon belüli erőszak is ily erővel tör felszínre, de a nyilvánosság ugyanakkor védelmet is ad. A gyermekekkel szemben szent kötelességeink vannak. Miféle tüntetéseket, demonstrációkat éltünk már meg! A gyermekek érdekében még soha nem vonult az utcára táblákkal senki. Nem állt még egyetlen transzparensen sem: nézzünk gyermekeink szemébe, és ne vegyük el tőlük a gyerekkorukat!

Csitt, gyermek van a háznál! Gyermek, akiről Hörderlin azt állítja: isteni lény, míg meg nem merült az ember kaméleonszínében.

Mi a kisgyerekekhez képest komolytalanak vagyunk, mert ők hosszú ideig vállat sem tudnak vonni és nem is legyintenek, míg meg nem tanítjuk őket erre. Tanuljunk a Gyermekek Iskolájában! Járjuk be minden termüket, titkos szegletüket, és nézzünk be kuckójukba is, ahol sírni szoktak. Mert láttunk már valamennyien búzavirágszemet, melyben az tükröződött: ha van sors, hát korán kezdődik….

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: