Angyalpárna

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Publicisztikák - Publicisztikák

Komor Zoltán

Hajnalban egy angyal a hálómba libbenve visszakérte tollait, amelyek eddig puhították párnám. Kezeit tördelve, glóriájába kapaszkodva állt ott az éjjeli szekrény mellett, látszólag pironkodva, hogy most ilyesmit kell kérnie, és ráadásul azt is ilyen korán, de én csak nyújtóztam egyet elégedetten - amilyen elégedetten egy mennyei álom után nyújtózni lehet -, majd ásítva leintettem, hogy csöppet sem zavar ez a korai és váratlan látogatás.

- Csak azt nem értem, miért kellett úgy bemásznod az ablakon, mint valami betörőnek - magyaráztam a szememet dörzsölve. - Odafönn talán nem ismeritek az ajtót?
- Ó, dehogyisnem! - felelte ő. - Odafönn rengeteg ajtó van, igazából olyan sok, hogy már magunk sem igazodunk ki rajtuk. Szövevényes labirintust alkotnak, megesett már, hogy valaki - belépvén az egyiken - úgy eltévedt, hogy éveken át nem láttuk viszont. Persze mit számítanak az évek egy angyal életében, hisz - mint bizonyára ezt te is tudod - örök élettel vagyunk megverve. Azért mondom, hogy megverve, mert halhatatlan életünk legnagyobb részét tévelyegve töltjük, a sok ajtón és folyosón keringve, igyekezve, hogy eljussunk oda, ahová készültünk menni. És közben annyi, de annyi munkánk lenne! A mi dolgunk vigyázni az idelenn lévőkre, óvni minden lépésüket, hátunkat tartani a baj felé, amikor látjuk, hogy közeledik.

- Láthatod, kevés sikerrel végezzük csak feladatunkat, hisz mennyi, de mennyi rossz történik csupán egyetlen nap alatt itt lenn, ezen a bolygón! És mindez miért? Mert olyan átláthatatlanul szövevényes a berendezkedés odafenn. Hiába is kérjük a Jóistent, tegyen végre valamit ez ügyben, köti csak az ebet a karóhoz, hogy nem lehet, hogy így korszerű itt minden. Hja, bizony, korszerű, mi meg csak bolyongunk, bolyongunk éveken át, anélkül, hogy bárkin is segíteni tudnánk. Próbálkoztunk már mindennel, mondok is egy példát: mindennap kiabálunk egymásnak, hogy ki merre jár épp és mit lát, hátha így megóvhatjuk egymást a zsákutcáktól, de mindhiába. Mondok mást: térképeket is rajzoltunk már! De mintha ezek az átláthatatlan folyosók folyton átrendeződnének, mintha újabbnál újabb ajtók nőnének ki folyton, a ma megrajzolt térképpel holnap már semmit nem érünk. Ezért jöttem hát a tollaimért: a terv, hogy morzsaként potyogtatva őket legalább az utat jelölhetem, amerről jöttem, és ekképp is nő annak az esélye, hogy nem veszek el olyan sok időre, vagy ha igen, tudni fogom, hogyan találjak vissza. Mint látod, a saját friss tollaimat rég elhasználtam már - már repülni se tudok - erre a célra, ezért kutatom most a rég elhullajtottakat, amelyekből odafönn Gábriel varrt még régen párnát. És bizony, ez az a párna. Kérlek, add vissza most nekem, hisz oly régóta tart már utazásom ide is: csaknem nyolc éven át bolyongtam odafönn, hogy lejöhessek hozzád. Persze mi ez a száz évhez képest, mégis: hosszú idő ez még egy halhatatlannak is egy folyosón eltöltve.

A párnát visszaadtam, és az angyal - pont ahogy érkezett - kikecmergett az ablakon, integetni kezdett az ég felé, hogy most már valaki igazán felvihetné, hisz ő nem tud már repülni. Ahogy elnéztem az udvaron kalimpáló angyalt, máris hiányozni kezdett az elvitt párna. Mintha csak legszebb éjszaka álmodott álmaimat kapta volna egyszerűen hóna alá ez az angyal, csakugyan, mint egy ablakon besurranó tolvaj. Hát milyen álmokat lehet vajon látni egy sima madártollból varrt párnán fekve? Elvitte tehát az álmokat, de hát miért is tette? Hogy megkönnyítse saját dolgát, s ezáltal a mi dolgunkat is idelenn a Földön. De hát hogyan is tehetné? Hisz csak ő nem látja, hogy a Jóisten szánt szándékkal tervezte ilyen szövevényesre a Mennyek labirintusát. Hogy is nézne ki a világ, ha minden ébredés után egy Angyal fogadna mindenkit az ágyánál, hogy valóra váltsa az este látott szépséges álmait, s oltalmazza az ébredés utáni bajoktól. Ha így lenne, senki se vágyna már oda fel soha többé. Eddig én se vágytam, és mily nagyon szúrhatta ez a szemüket mindezidáig. De most, hogy felvitte a párnámat...

Lássuk be, át lettem verve.

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: