Hát így

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Publicisztikák - Publicisztikák

Szőke Judit

Hogy is szokták mondani? „Nem látok a pipától”. Mindig is tudva tudtam, hogy a kereskedelmi tévék „moneykraták”, azaz a pénz az Istenük, de hogy azért bármire, mindenre képesek, azt nem képzeltem volna. Tisztában vagyok azzal is, hogy a nézettség és a másikkal folytatott verseny olykor-olykor igencsak eltorzítja az értékrendjüket, elvakítja a néző iránti tiszteletüket, manipulálnak, hülyére vesznek. Persze, végtére is munkatársaik nem buddhistaképzőben nevelkedtek, így hát lehet, sőt alkalmazási feltétel náluk, hogy például családi tragédia esetén addig járjanak a szülők/gyerekek nyakára, míg meg nem hajlanak azok az erőszakoskodás előtt (bár én úgy küldeném el őket a fr…ba…!) és ország-világ előtt ki nem teregetik fájdalmukat. A felszínességükről ne is beszéljünk…

Ja, de most nem is ez bosszantott fel, hanem amit Szíj Melindával pénteken műveltek. Ők és néhány bulvárbarátjuk is hétről-hétre, napról-napra. Jó, a hölgy megosztó karakter, de azért szisztematikusan porig alázni egy embert, azt azért még nekik sem lett volna illendő. Mert ugye, az emelt díjas sms… nekik a hölgy csak erről szólt. Tehetségkutató? Ugyan! De mindez érvényes a szombatira is, nyilván. Biznisz ez a javából! Közjegyző? Egyszer sem láttuk színét sem, se itt, se ott. Fizet a néző nélküle is sok-sok pénzt. Állítólag feleznek a tévék a mobilszolgáltatókkal. Na, végre egymásra találtak!
Jut eszembe, ott vannak a műsorvezetők! Gesztusnak szép volt a gyűjtőakció kezdeményezése ex-Gesztesinétől, de az lett volna az igazi, ha a ruha aukcióra bocsátása helyett ő teszi le az első százezret a beteg kislánynak…
Na, de hát mostanság ebben az országban… minden, és annak az ellenkezője is lehetséges. Lehet például közpénzen (100 milla felett) levelezgetni, közösségi oldalon videóüzenni (ügyes célcsoport-választás, bár az nálam a barátkozásra való - ja, fogjuk fel így?!), szólásszabadságot és csomó minden mást is korlátozni.
Addig-addig, míg úgy nem járnak a Zemberek, mint én, amikor írtam egy e-mailt az egyik kereskedelmi csatorna napi műsorának (mindig biztattak, hát én írtam), hogy kedvelem X-et, de ki nem állhatom, hogy szolgaian hajbókolva búcsúzik, s arra kér, hogy ám holnap is nagyon (ezt mindig hangsúlyozva mondja, ugye, a nézettség, az egzisztencia…) vár. Meglepetésemre 10 perc múlva jött a válasz:

„Kedves Judit!
 Örömmel vesszük, hogy szereti az …-ot és remélem, hajlongásom sem ijeszti el teljesen. Különösebben megtervezett, kommunikációs célja nincs, egyszerűen nehéz egy helyben maradni a stúdióban, ezért a séta és néha nyomatékosításképp a dőlés - ha épp úgy jön ki a lépés. Miután a műsor egy riport-show-ként is értelmezhető, ahol belefér a könnyedebb, mesélős, játékos stílus, a csatorna vezetése bátorított, hogy ő nekik ez tetszik. Én pedig egyszerűen jól érzem magam ettől. Hát így. Üdvözlettel:…..”

Én pedig nem érzem jól magam ettől. És már nem a műsorra utalok. De a készüléknél simán megy, vannak rajta gombok, lehet váltani. Ám a közélet beindult vészjósló folyamatai nem kikapcsolhatók. Hiába nem tetszenek. Ezért hát behajlunk, vagy nem, tapsikolunk, vagy nyelünk. Hát így…
 

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: