Az a görbe Pálpusztai...

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

hallovilag - Halló! Világ?

Az a görbe Pálpusztai...

Szilágyi Szabolcs
Vajon jogosan kiált az emigráns: „Hová lett a régi jó büdös Pálpusztai?!” Ha a kérdés mögött az óhazáért érzett aggodalom lapul, akkor a felszólamlás jogos. Bele is üvöltöttem az egyik cafrangos nyíregyházi hipermarket légkondícionált élelmiszer részlegébe: „Nyugati Tulajkám, hová lett a régi jó büdös Pálpusztai?!!!” 

A formaruhás boltos kisasszony (nylonbárcája szerint supervizor) előbb hanyattesett, majd amikor a biztonsági ember fellocsolta, intelligensen rám mosolygott és honleányi büszkeséggel rábökött a tejtermékes gondola jobb alsó szegletélre. „Ecce Pálpusztai!” – mondta latinosan, nehogy kiessen tanult hivatásából, latintanári tudástárából.

Nosztalgikus örömkitörés reszkettette a kezem. A fellelt tizenkettő ezüstcsomagolású, egyenként ötven grammos Pálpusztai sajtot fólia staniclibe bugyoláltam, nehogy útban a pénztár felé egyesek társadalomellenesnek minősítsenek, és mint mosdatlant, kiközösítsenek. Tudniillik a kincsemmel együtt elméletileg velem haladt a bűz is. De csak elméletileg. Már most fel kellett volna ébrednie a gyanúnak, de nem ébredt fel...

Otthonom magányában az első Pálpusztai kocka kicsomagolása egyértelművé tette a helyzetet: a Pálpusztai nem büdös! Akkor pedig ez nem is Pálpusztai. Lehet hogy „Pusztai Pál” vagy „Pusztapalkó” és akkor érthető, hogy ez egy új termék és nem a régi jó büdös sajt. De mégsem! Az ezüst sztaniolon a piros betűk a régi jó sajtot, a hagyományos büdöskét hirdetik. Azt a Pálpusztait, amelynek első példányát gyermekkoromban, a keszthelyi Hullám Szálló előtti Gomba Csemegében szimmantottam meg. Szerelem első szaglásra... Vágyam emigránslét emelte korlátja mindannyiszor leomlott, amikor nyaranként hazaruccantam, s át meg átéltem szájüregemben a régi íz, zamat, illat (na jó, legyen bűz!) tobzódását. De most mi történhetett?

Böngészem a betűket az ezüstpapíron. Csermajorban készült a sajt... a Tejipari Középiskola Tanüzemében... Ez így rendben is lenne! De talán épp kifogtam azt a szériát, amit a humán osztály, a harmadik á gyakorlatán csináltak. Ezek a tanulók kiváló latinosok, de sajtot gyártani sajnos nem tudnak. Gondolom, latin tanárok szeretnének lenni, de ide vették fel őket.

A supervizor tanárnő mondhatta volna, hogy jöjjek a jövő héten, akkor a harmadik bések lesznek gyakorlaton a Tanüzemben. Igaz, ők csak egyetlen szót tudnak latinul: azt, hogy „görbe”, de a sajtjuk jó büdös. Olyan, mint a békebeli Pálpusztai.

Hozzászólások (2)
2 2009. október 02. péntek, 09:00
Hol vannak már azon idők, amikor Kupa Mihály vezetésével delegáció indult honunkból a római gasztronómiai kongresszusra, és - mit ad a boha? - pálpusztait vittek magukkal. Hogy mennyit, azt nem tudom, de sok lehetett, mert valami nagydíjat nyertek vele, ami egyben azt is jelenti, hogy számos értekező megkóstolhatta. Különben se díj, se nagy. Na, ezen idők elmúltak. Már olyan is megtörtént, hogy ugyanazon hipermarketben vásárolt sajtféleség - nem nevezném mégse pálpusztainak, az valami nemességet jelent - nemcsak hogy ízetlen volt, nemcsak hogy bűztelen, hanem kicsit penészes is. No most. Az előbbi két tulajdonság nélkül nincsen pálpusztai. Az utóbbi figyelmeztető. Ez a lágy sajt az ország egyik legdrágább lágy sajtja (kilója háromezer körül, többnyire fölötte), amit minőségi engedménnyel nem minden vásárló vesz tudomásul. Legyen ennyi az ár, de legyen ennyiért nemes az a sajt! És nem érdekel, hogy melyik félkegyelmű állította elő az íztelen, aromátlan pálpusztait, ha ragaszkodna az állásához, akkor is el kell zavarni. Azonnal. Nagydíj nélkül.
1 2009. október 02. péntek, 07:14
Az előttem szólóval egyet kell értenem:évek óta nem sikerült jó pálpusztait ennem,ennek okát nem tudom.A szaggal együtt sajnos az íz is odaveszett,pedig szerintem hatalmas kiéhezett érdeklődés lenne a régi jó ízes-büdös sajtra.

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: