Kubassy Tamás billentyűi elnémultak

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Híres nyíregyháziak - Híres nyíregyháziak

Tamás! Sírodra közös barátunk, Álmos Laci teszi le az én szál virágomat. Csokrot most emlékező szavaimból kötök.
Nyíregyháza csodás zongoristájától búcsúzom. Kinek a régi irodaházi tánciskolák zongora kísérője voltál, kinek a sóstói terasz slágermuzsikusa, kinek hangulat teremtő bárzenész, kinek pedig virtuóz jazz zongorista. Nekem mindez együtt voltál és még eggyel több: jó cimborám!

Aligha lehet megrajzolni a város zenetörténeténészénél, Farkas "Shulcz" Tiborénál méltóbb, színesebb Kubassy-portrét, egyéni emlékmozaikom darababjaiból mégis megkísérlek néhány apró epizódot hozzáilleszteni.
Három esztendeje találkoztunk utoljára. Nyugdíjamat intézgettem Nyiregyházán, s ahogy megtudtad, hogy otthon vagyok, a bokortanyák világából kerékpáron bekarikáztál közös barátukhoz, Károly Géza volt nyomdászhoz. Csodás örömzenés este volt!
Nosztalgiáztunk, muzsikáltunk. Egyetlen nálam lévő C-dur herflim hangnem-korlátait profi zenészként átlépted, s úgy játszottunk, mintha csak tegnap hagytuk volna abba.
Világslágerek, jazz standardek röppentek fel ujjaid alól (Che sera, sera... Sentimental Journey... By, by blackbird...) Mondtad, hogy már nem vagy a régi. De bizony Te a régi voltál.
Borozgatás közben régi találkozásokat idéztünk. Egyikünk sem emlékezett, hogy s mikor ismerkedtünk meg, de arra igen, hogy egyszer, a hetvenes évek elején révettél, hogy helyettesítsem duód lebetegedett dobosát, noha én dobos sohasem voltam. A nagykállói presszóban három-négy estén át játszottunk, dobseprűvel kevertem hozzád a ritmust, s az ott kapott gázsiból illegális(!) Presley-lemezt vettem kéz alól.
Évek múltak, 1985-ben találkoztunk újra. Tanárként jöttél hozzám a szerkesztőségbe,
történetet meséltél tanítványodról, a kis falusi srác Béla utcai kollégiumi megaláztatásairól. Segítségemet kérted, hisz Te nem csak művész voltál Tamás, hanem tanárember is, a legeslegjobbak közül! Kétrészes cikkemmel, a Diákháló drámával országos botrányt keltettünk, amiért a megszokott "szabolcsi reflex" alaposan elmarasztalt Téged is, engem is. Védelmünkben egyesegyedül régi gimnáziumi tanárom, Cservenyák Laci állt ki. Nem volt ez politikai affér, nem az "átkos" áldozatai voltunk, mindössze a lokális pitiánerség csapásait mérték ránk.
Tamás, zongorád billentyűi elnémultak, de a zenész és a nemeslelkű tanár emlékét városodnak meg kell őriznie! Pihenj nyugodtan Öregfiú!

Szilágyi Szabolcs

 

Hozzászólások (2)
2 2010. július 26. hétfő, 08:15
Végső Istvánné Anikó
Kedves Ili!!
Azt tudtam, hogy a Kubassy Fiúk a maguk nemében páratlan emberek, de Tamásról nem gondoltam, hogy ennyire sok oldalú. Az egyszerűségével, állandó nevetésével és közvetlenségével "megragadó" egyéniség volt. Nehéz szavakat találni .......

Fogadd Őszinte részvétemet ! Anikó
1 2010. június 27. vasárnap, 09:58
Guli
Tanítványként a VPG-ből nagy szeretettel emlékezem rá.

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: