Az e-mailnek nincs ragasztó íze

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

hallovilag - Halló! Világ?

Szilágyi Szabolcs     Az utóbbi időben – ilyen-olyan okból – négy hírességgel, neves emberrel kerültem hagyományos postai levélváltásba. Régi ismerőseim ők, nevüket hanyagolhatom, mondandóm lényege nem csorbul.  Az élvonalbeli író, a nyugdíjas filmrendező, a kiöregedett diplomata és a nyugdíjas színházigazgató közös nevezője, hogy mindannyian jó erőnek, egészségnek örvendő 70 év körüliek és mind a négyen konokul tagadják az internet hasznát, makacsul (büszkén!) ellenállnak a számítógépnek. A piros postaládák hűséges táplálói ők – mert üzenetváltásra, írásos dialógusra azért nekik is szükségük van, mint az oxigénre. Hajszálnyival vagyok fiatalabb, az én bolygóm is a humán galaxisban kering, ám a sors úgy hozta, hogy 1991-től számítógép használó „úttörőnek” számítok, sőt már az internet hajnalán felkapaszkodtam a világhálóra is. Neokonzervatív humán műveltségű ismerőseim dicsekvő maradisága elgondolkodtatott:  mit nyertem én - mit nyernek ők?  Ők így érvelnek: a világháló hatalmas szemétládájában kotorászva reménykedni, hogy  gyöngyszemre lelünk – ez bizony nagy időveszteség.Én így érvelek: a www gyakorlott kukabúváraként nem is olyan ritkán vagyok sikeres gyöngyhalász.    Ők így érvelnek: az elektronikus postaforgalomban temérdek kéretlen üzenet cikkázik – ez is időpocsékolás.Én így érvelek: ha száz e-mail közül öt értéket rejt, máris megéri.  Meggyőzni egymást soha sem fogjuk. Igazamat nem védem, mert az úgyis csak az én igazam marad. De azért a mögöttünk sorakozó öregedő humanistákat, a mai 50-60 éveseket szeretném meggyőzni, hogy ápolják barátságukat ezzel a fémdobozzal, a komputerrel, amelyről 1991-ben ezt mondta nekem egy magyar költő: „ha hiszed, ha nem, belül ott ül egy kis ördög és ő csinálja ezt az egész cirkuszt...”  Nekem ez a kisördög a postásom: öt földrészen szerteszét szóródott barátaim és köztem hozza-viszi a leveleket. De most, hogy négy hagyományos borítékra hagyományos bélyegeket hagyományosan kellett felnyalnom – mi tagadás, a ragasztó íze felkeltette egy percre bennem a XX. századi postai romantika emlékét. Utána kiöblítettem a számat. 

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: