Advent 17. napja

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Advent - Advent

Cicavízió

Jó későn nyitom ma ki az adventi kalendárium 17. ablakát.  De mostanáig nem értem rá, mert  fontos volt, hogy a három „vadmacska”, akiket anyjuk hetekkel ezelőtt rám bízott, ne fázzon meg. Tegnap este csináltam nekik cicakuckót.. Vettem öt centi vastag hungarocellt, és abból szabtam házikót. Édesek voltak, ahogy egymás után vonultak be a védett helyre. Ma egész nap csak az orrocskájukat dugták ki, meg persze akkor jöttek elő, amikor éhesek voltak. Sokszor azt sem tudom, mikor, melyik éhes, mert mindhárom macska koromfekete.


Bicebóca volt ma (is) a legédesebb. Bár a nyár végén csapdába szorult lábacskája sosem lesz olyan, mint rég volt (és talán élete végéig három lábon szökdécsel majd), szokás szerint ő volt a érdeklődőbb hármójuk közül. Az ablakból figyeltem, ahogy próbálja elkapni a lehulló hópihéket. Annyira édes volt, és annyira komolyan gondolta a feladatát, hogy el is fáradt. Nem könnyű ám olyan valamire vadászni, amiből nagyon sok van, a földre érve pedig már meg se moccan.
Ezzel együtt az én kis kormos cicám nem adta fel, és megpróbálta rávenni a játékra két tesóját is. El Bandi (ő az egyetlen hármójuk közül, akit meg lehet simogatni) eljátszotta, hogy a repkedő, fehér valamik élőlények, ezért takarásból próbált meg levadászni egy-egy hópihét.  Úgy tűnik, Máó (a vadóc) lesz a legokosabb, akit egyáltalán nem érdekel két testvére játéka, ő maga talál „ellenséget”, hogy levadássza. A tegnap esti virsli erre tökéletesen alkalmas volt számára – úgy gurítgatta a kövön, mintha legalábbis zsákmány lenne.
Le akartam fotózni a cicákat, de annyira vadócok, hogy félek, mire exponálnék, elszaladnának.
 Majd legközelebb…!

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: