A lengyel Karácsony – itt-ott magyaros vonásokkal

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

hallovilag - Halló! Világ?

 


forrás:  http://www.warszawa.naszemiasto.pl/

Szilágyi Szabolcs

     Adventi töprengésem: vajon érdekelnek-e még valakit a magyarsághoz lelkileg és történelmi sorsközösségben legközelebb álló nemzet szokásai, amelyek a mi tradícióinkkal  számos hasonlóságot mutatnak, ám különbségeket is rejtenek...

    *

     Amikor felfut az égre az első csillag, asztalhoz ül a család. A lengyel hagyomány szerint a karácsonyi asztalnál csak páros számú  családtag foglalhat helyet. A páratlan szám, de különösen a 13 szerencsétlenséget hozhat rájuk (az Utolsó Vacsorára érkezett Júdás szimbóluma ez).

      A karácsonyest ostyatöréssel kezdődik. Ünnepi jókívánság kíséretében mindenki mindenkivel kölcsönösen tör és fogyaszt el egy apró  darabkát az ostyákból. (Az advent napjaiban ostyatörést tartanak minden lengyel munkahelyen, szervezeti vagy más közösségben, baráti társaságokban is.)

      A vigíliai vacsoránál az abrosz alatt szénának kell lennie. Az asztalnál egy üres helyet, terítéket illik hagyni a váratlanul betoppanó vendégnek, az éhes, fáradt vándornak. Ugyanez a többlet teríték fejezi ki az emlékezést a hozzánk közelállókra, akik épp nem tudnak jelen lenni körünkben vagy eltávoztak az élők sorából.

      Az  asztalra 12 fogás kerül emlékeztetve a 12 apostolra. Falusi hagyomány szerint  az étkeknek tartalmazniuk kell a Föld valamennyi termését annak érdekében, hogy azok jövőre is megteremjenek. (A magyar-lengyel család asztalán 6 magyar és 6 lengyel fogás jelenik meg, ami nálunk azt jelképezi, hogy ha egyszer – neadjisten! – a világbajnoki döntőbe jut a magyar és a lengyel nemzeti válogatott, legyen a végeredmény 6:6, majd a hosszabbítás után győzzön a jobbik. Nálunk a zserbó szeletnek jut a hosszabbításnál a góllövés.)

      A karácsonyi vacsora böjti jellegű, ám ez ma már inkább a hagyománytiszteletből, s nem a kötelező kánonjogból fakad. A régi lengyelek képesek voltak ezt a korlátozást oly módon tiszteletben tartani, hogy a lengyel böjt fogalma világszerte híressé vált. Pl. a húst a székelykáposztához hasonló bigosban gomba helyettesítette! Az asztalon a legváltozatosabban elkészített halételek domináltak.

      Napjainkban a leghagyományosabb lengyel vigiliai vacsora fogások: céklaleves, gombák, káposztás és gombás pirogok, mindenfajta kása gombaszósszal, ponty és csuka. Az ételsor hagyományai régiónként változhatnak. Kötelező mindenbe belekóstolni, mert a hiedelem szerint minden meg nem kóstolt étel a jövő évre egy-egy kellemes dolog elmaradását jövendöli. Mások szerint pedig minden elfogyasztott étek az eljövendő karácsonyestek későbbi sikerét garantálja.

      A feldíszített karácsonyfa abban a szobában áll, ahol a vacsorához terítenek. Az ajándékozás, a csomagok bontása semmiben sem különbözik a magyar   szokásoktól. Régebben a vacsora után a karácsonyi dalok (a kolenda - a latin "calendae" szóból) közös éneklése után különféle népszokásoknak hódoltak. Pl. a Warmia és Mazury tájon amikor a társaság még asztalnál ült, mindenki húzott egy szénaszálat az abrosz alól. Ha valaki egyenes szálat húzott, egyszerű, veszélyektől mentes évre számíthatott. Ha görbült volt a szénaszál, bonyolultnak ígérkezett az illető jövő esztendeje.

      Mazowiában (Varsó régiója), az ételmaradékot az állatoknak adták abban a hitben, hogy így a háziállatok éjfélkor emberi hangon szólalnak meg. Ez elsősorban a szarvasmarhára vonatkozott, mert ez az állat volt jelen Jézus születésénél. (Én miután meghallgatom a magyar himnuszt, Happy kutyámmal, a Cica nevű macskával és a négy madarammal társalgok.)

      Sok lengyel régióban szokás volt, ma ritkaságszámba megy a betlehemezés (koledowanie). A betlehemezők kötelezően magukkal vittek három figurát: a gólyát (új év, új élet), a kecskét (termékenység) és a medvét (a természet haragos ereje, amelyet ki kell engesztelni).  A „koledowanie” elnevezés a papok ünnepek előtti családlátogatásait is jelöli. Ezen rövid beszélgetés és a templom javára történő adománygyűjtés folyik.  

      A „pasterka” a vigíliai éjféli ünnepi mise, amely a lengyel karácsonyi hagyományok közül mindmáig a legerőteljesebben fennmaradt. A név azokra a pásztorokra emlékeztet, akik a leggyorsabban siettek a megszületett Jézust köszönteni. A hagyomány az V. szd-ig nyúlik vissza. Napjainkban a pasterka a "Wsród nocnej ciszy" c. lengyel kolendával veszi kezdetét. A templomokban jászolokat („jaselka”) díszítenek. Nevezetes esemény a jászolok értékelése, a legszebbek nyilvános elismerése. A lengyel történelem legsúlyosabb időszakaiban (megszállások, háborúk, súlyos politikai fordulatok) a jászol készítők ellenállási jelképeket is komponáltak alkotásokba. Egyes korokban, pl. a II. világháborús német megszállás idején majd a sztálinizmus éveiben is a hatóságilag tiltották a jászolok készítését.

         A mai lengyel család a karácsonyi vacsora közben bekapcsolja a televíziót és ott több órán át kolenda clipek láthatók, hallhatók. A lengyel pop, rock, blues és folk együttesek és az énekesek zöme ugyancsak készít kolendás lemezt. (Nincs az a magát valamire tartó blues szájharmonikás, aki ilyenkor legalább 10 lengyel kolendát, magyar, német, amerikai és klasszikus karácsonyi dalt nem ültet a repertoárjába.)


(Cseka megjegyzése: A cikk mellett látható fotót a varsói honlapon találtam. További képek, ünnepi hangulat ugyanott:
http://www.swieta24.pl/aktualnosci/141,aid,wielka_iluminacja.html )

Hozzászólások (1)
1 2009. december 19. szombat, 13:14
Kaphatnánk e egy lengyel karácsonyi étel receptet?

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: