Mr. T. Kínában matekot tanít

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

hallovilag - Halló! Világ?


– Amikor 2003-ban átvettem a tanári diplomámat, már minden meg volt szervezve a következő három évre. A főiskola 3. évében felvettem a kapcsolatot egy osztrák alapítvánnyal, a diplomaosztás idejére már megvolt a szerződésem és a repülőjegyem is New Yorkba. Ott három évig tanítottam középiskolában, majd onnan a Fülöp-szigetekre költöztem (már házasként), ahol két évig tanítottam. Jelenleg, 2008 augusztusától, Xiamen-ben, Kínában tanítok.

 

Így kezdi a bemutatkozást a 28 éves nyírpazonyi Tilistyak Dénes, Mr. T. A Bánki Donát Szakközépiskola után a Nyíregyházi Főiskola angol-matek tanári szakja következett. Onnan egyenes út vezetett New Yorkba. Középiskolai matektanárként bronx-i kölyköket igazgatott. Aztán irány Cebu, az International School.

Érdekes nézni a fotóit. Nekem a legjobban az tetszett, amelyiken a papája besegít a rizsföldön. Ő ültet, a kínaiak ücsörögnek. De ugorjunk vissza időben a fősuli végéhez! (Mr. T.-vel Szőke Judit beszélgetett.)

Miért vetted nyakadba a világot?

– Mindenképpen külföldre akartam menni. Nem akartam „beporosodni" egy tanári asztal mögött, csekélyke fizetésért. Ettől többet akartam, és biztosan éreztem, hogy az osztrák alapítvánnyal sikerülni fog a tervem. (Foglalkoztatott az a gondolat is, hogy luxushajón pincérkedjem, de amint többet tudtam róla, úgy döntöttem, az nem nekem való.)

Miért épp egy ilyen távoli országot választottál?

- Nem választottam egy országot sem magamnak. Amíg New Yorkban voltam (2003-2006), megismerkedtem jelenlegi feleségemmel (aki filippínó, a Fülöp-szigetekről költözött ki hozzám New York-ba). Ő szeretett volna visszamenni a hazájába. Talált állást nekem Cebu-ban, a Fülöp-szigeteken. Ott éltünk 2006-tól 2008-ig, amikor is lejárt a tanári szerződésem, és úgy döntöttünk, hogy más állás után nézek: így kerültem Kínába.

Nem is szándékozol hazatérni, te már ott vagy otthon? 

- Hazatérést jelenleg nem tervezünk, de akár az is megtörténhet. Ebben a pillanatban nincs „hazám", szóval még nem tudom, hol fogunk gyökeret verni a családommal. Valószínűleg egy angol nyelvű országban, de ez majd olyan 3-4 év múlva fog eldőlni.

Mit szóltak a szüleid?

- Kezdettől támogatták a new yorki utazásomat. Az osztrák alapítvánnyal minden nagyon gördülékenyen ment, és így nyugodtak voltak, hogy minden jól fog alakulni. Az igazi meglepődés akkor volt, amikor másfél év new york-i tartózkodás után telefonon bejelentettem, hogy feleségül veszem a filippínó lányt, akivel megismerkedtem. Ez elég nagy „sokkot" okozott a távolság miatt, de természetesen elfogadták a döntésemet.

Milyen a saját családod?

Van 2 kisfiunk, Charles 7 és fél, Mark 2 és fél éves. Ők jelenleg a Fülöp-szigeteken vannak, feleségem most fejezi be a főiskolát, én pedig Kínában tanítok.
 
Hogyan érintkezel az itthoniakkal?  

- Legegyszerűbb mód az e-mail, de a szüleimmel szoktunk skype-on is beszélgetni. Utoljára 2008 nyarán voltam otthon, mielőtt Kínába jöttem volna.

– Mennyi idő alatt lehet megszokni egy távoli kultúrát?

– Eleinte nehéz volt, de annak nagyon sok más oka is volt, nem csak az idegen kultúra. Most már minden sokkal egyszerűbb, és úgy érzem, hogy szinte a világ minden táján tudnék élni, fel tudnám találni magam. Természetesen minden kultúrának megvannak a maga különcségei, de mindenben megtalálom a jót, és azt, ami közel áll az én gondolkodásmódomhoz.

– Rábeszélnél másokat arra, hogy kövessék a példádat? 

– Egyértelműen igen. Igaz, hogy át kellett esnem nekem is a nehézségeken, de mindenképpen megérte és habozás nélkül belevágnék újra! Egy ilyen döntésnek „belülről" kell jönnie. Mindig is az volt a mottóm, hogy minden lehetséges, amit igazán akar az ember. Nekem valahogy mindig sikerült elérnem azt, amire igazán rászántam magam, és szerintem ez mindenkinek sikerülhet, aki pozitívan áll hozzá.

– Sokat hallunk-olvasunk a nyugati és a keleti kultúra közötti különbségekről. Te ezt testközelből  éled meg

– Kínában, Xiamen városában az élet elég különleges. A kulturális különbségek azonnal nyilvánvalóak. Itt a családok sokkal összetartóbbak, mint a nyugati kultúrákban (viszont ez igaz a Fülöp-szigetekre is). Itt küldök egy linket, ami jól illusztrálja a differenciát.
http://www.doobybrain.com/2008/01/18/east-vs-west-cultural-differences-by-yang-liu/

Hozzászólások (3)
3 2009. augusztus 26. szerda, 20:31
Haj, de boldog most az a tanítvány!:) Toni, ez nagyon kedves volt!:)
S miután háromszor is elolvastam az üzenetet, az jutott eszembe: vajon mi lesz velünk, akik "kalandvágyból itthon maradtunk" (kedvenc idézetem A veréb is madárból), megmaradtunk normális és kedves embereknek, tisztességeseknek és családszeretőknek? Számítanak egyáltalán ezek a tulajdonságok itthon még értéknek? Lehet-e követendő (vonzó) példa a mai fiataloknak?
2 2009. augusztus 26. szerda, 19:11
Őszintén örülök Tilistyák Dénes sikereinek, hiszen van szerencsém személyesen ismerni, sőt még tanítottam is.
Ő azon kiváló emberek egyike, aki megmaradt normális és kedves embernek, tisztessége és családszeretete, habitusa minden mai fiatalnak példa lehetne.
Gratulálok a cikk írójának és a "főszereplőnek" egyaránt.
További sikereket kívánok.
D.A.
1 2009. augusztus 23. vasárnap, 21:06
SZia Dénes!
Gratulálok neked a sikeredhez és további sok sikert és boldogságot kívánok neked a továbbiakban is!!!

üdv:Ati

Hozzászólás

Név:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: